Így, hogy rendszert csináltam az életemben, így gyorsabban telnek a napok. 9-re húzom az ébresztőt, hogy mindig feleslegesen bemenjek a titkárásgra elintézni azt az egyetlen egy papírt, ami a félévem érvényessé tételéhez kell - ebben az utóbbi 2 napban egyáltalán nem is számítottam siekerre, de holnap már nagyon jó lenne, ha elintéződne, mert ez már nevetséges, nem kicsit. Tehát, tudom, hogy nem kell felkelnem, de jobb ez így; hogy visszaszokok egy viszonylag még mindig laza rendszerhez - de legalább rendszer.
Bemegyek, képeket töltök fel, albumokat szerkesztek, s leveleket írogatok. Azért is az iskolában használom a gépeket, mert azokon lehet zenét is hallgatni, miközben használom a facebook-ot ;) Mert hát azért nagyon is kell a zene - annak ellenére, hogy mennyire dícsértem az előző bejegyzésemben a csöndet; az egy kellemes tapasztalat volt, de az az igazság, hogy valójában nem tudok zene nélkül élni :) -, s mióta Silvia visszajött, a természet hangja sincs már meg miután ő felkel. S tényleg jó, hogy el 'kell' készülnöm, s el 'kell' itthonról mennem, mert különben visszatérne a lustálkodós életformám. Helyette nagyon is aktív vagyok. Eddig bent edzettem, most inkább a jódiő adta szabadban végezhető tevékenységeket csinálom. Még napoztam is, de csak amiatt, hogy feltöltődjek napenergiával, amúgy sosem tudok lefeküdni csak úgy a napra. Ez nekem sosem ment. Ebben egy cseppet sem vagyok nő. Még így is nagyon izgága voltam a kiterített hatalmas hálózsákomon. Hogy lehet csak úgy feküdni a napon? Én pár percenként döntöttem úgy, hogy ülök, nem is, inkább fekszek, á, nem, ülök... Azonban nem hittem volna, hogy 2 óra alatt sikerül valamennyire is 'viccesen' lebarnulnom, de egy kicsit igen. Még kijavítható. Úgy kell csinálnom, hogy amint szép idő van, gyorsan mesztelenül színt kell kapnom, mert a legelső és a második alkalomnál barnulok a legtöbbet, utána már nem annyira. Tehát, ha az első napozást 'elrontom', akkor azon nehezen tudok változtatni, vagy csak jövőre próbálhatom meg újra :) De olyan gyenge itt a nap, hogy nem rontottam még el semmit. :) Vagy csak annyira fehér voltam, mert némi barnulással még csak most látom az 'átlagos' téli fakultságom. ... Jajj, de jó volt azóta még pár alkalommal élvezni a szanunázást is - bár a meleg miatt nem mindig volt kedvem még melegebbe mennem, ha úgy is tökéletesen jól éreztem magam -, s az úszást. Pénteken pont úgy történt minden, ahogy szokott. Csak az amerikai lány volt, de nem maradt sokáig, s megint az 'enyém' lett a medence, a szauna... Hétfőn többen voltak, de én később mentem le, hogy a végére újra egyedül maradhassak ;) .. jaj, és most jöttem rá, hogy pont lemaradtam ... nem baj, úgyis fanatikus megszállottja vagyok, nem lehetek ott minden egyes alkalommal. ... Sőt, bicikliztem is végre. María bicikliét kaptam meg vasárnapra, amin kiderült, hogy nincs fék; vagyis nem fékez, csak lelassít, de azt is nagyon lassan - ha a pedált visszafeszítem, mint a jó régi bicikliknél. És váltó sincs rajta, ami csak abban kellemetlen, hogy befelé a városba szinte csak gurultam, s már akkor tudtam, hogy ennek megfelelően kínkeservesen fogok hazajönni, mert felfelé fog vezetni az utam. Pedig még a gurulásban is elfáradtam, mert annyira izgultam, hogy meg tudjak állni, s folyamatosan fékeztem; mert ráadásul olyan magasan van az ülés, hogy nem ér le a lábam, csak úgy tudok megállni, ha leugrok. Ez a folyamatos izgalom nagyon lefárasztott. Azonban a hazafelé út nem volt annyira nehéz, mint gondoltam, sőt, az öröm erőt adott, az öröm, hogy milyen jól nézek majd ki :) És még tekertem volna tovább, ha a fenekem is úgy gondolta volna. Biciklizés közben megint a finneken gondolkodtam, s megint rájöttem valamire velük kapcsolatban: nem tudják mi az a város, pláne nem nagyváros. Helsinki olyan, mint egy vidéki város; könyörgöm, egy ország fővárosa nem állhat csak erdőkből. Még a központ is csak csak fákból áll, ami nagyon szép dolog, meg tudjuk, hogy mennyire környezetbarátok - s mióta láttam a 11 óra című dokumentumfilmet, azóta én is minden fára úgy nézek mint egy 'millió gallon vizet tudó raktározó', s a földcsuszamlás ellen kellenek -, de egy város az akkor sem erdő. Egy városban emberek laknak, és nem állatok - vagy ebbe inkább ne menjünk most bele... Eddig is tudtam, láttam, de így, hogy már minden zöld - mert az összes fa levelet hozott és a fenyőkről elolvadt a hó -, hogy a 'csupafehérséget' felváltotta a 'csupazöld', s testközelben tettem meg az utam a belvárosba, így igazán megbizonyosodhattam arról, hogy a finnek nem tudják mi az város. Nézzétek meg ti is.
