häät, Veteli

Moi rakkaat ystävät! :$



... Nos, az esküvő tényleg klassz volt - I didn't have any expectations, so it was roughly easy: the wedding shouldn't meet any :) but still I liked it, I was open for new experiences in this area. ( S alkalmazott nyelvészeten megtanultam, hogy ez code-switching :) - és hogy még nem tanultam semmit?! pffff... :D ) Péntek reggel jöttek értem, még jó, hogy csak a fekete kézitáskámmal ( ? ;) ) készültem, annyi cuccuk volt, mert Hanna, az egyik lánytesója a vőlegénynek csellón játszik; s még két hegedűssel utaztam - ha tudom, viszem a furulyámat :) Az odafelé úton sokat aludtam, mert rosszul voltam - rég autóztam -, de mégsem tartottam annyira szörnyűségesnek, hogy reggel fél11kor indultunk, s csak este 7re értünk oda - máskor a Budapest-Kecskemét 1 óra 20 percet végigszenvedem... Mondjuk, azt a 70 percet végigszenvedtem, mikor CD-én - CD-én.. amazing - végighallgattunk egy prédikációt. A dalok még hagyjám, mert gospel-stílusúak voltak, még élveztem is, de az az érzelmileg túlfűtött beszéd egy bezsúfolt kocsiban... jajj...
Jó volt Kerttulit - a középső tesóm - megpillantani először, nem láttam 5 éve, de semmit nem változott... Ott volt Ayako, a finn családom 2. cserediákja Japánból - kb. 10 évvel ezelőtt -, s az első cserediákjuk is, a svájci Aline a párjával; oh, és persze úgy örültem Eerika-nak, a velem egyidős tesómnak, s a párjának, a német Moritz-nak, akikkel olyan könnyeden ment az együttlét, mintha semmi nem történt volt az elmúlt 2 és fél évben, az utolsó találkozásunk óta - Moritz-cal egyszerre emlékeztünk meg a kocsijában hazafelé, hogy az egyik flúgos rokoncsaj 2 és fél éve bezárta a kocsikulcsot a kocsiba :) és most is ugyan olyan jót mulattunk rajta. ( Moritz-ba Eerika akkor bolondult bele, mikor 4 éve nálunk töltött Kecskeméten pár napot - semmi másról nem tudott beszélni :$ -, s stoppal el is utazott utána Németországba :) )... De mikor megérkeztünk, én is beálltam a segítők sorába: asztalt terítettünk, szalvétát hajtogattunk, majd elkezdtünk gyakorolni a holnapra, mert mi szolgáltattuk a műsort az esküvőn :) Egy nagyon szép rendezvényépületben volt a lagzi - olyan, mint Lakitelken, s ezt most sokan nem értik... -, s úgy volt, hogy én is ott alszom egy matracon, s őszintén, nagyon elkeseredtem. Akartam látni az otthonom, mert kocsival csak elhajtottunk mellette a sötétben, s most tényleg nem tudom, hogy legközelebb mikor láthatom újra... Így, isi-t (apu) találtam meg bánatommal - akit mindig kenyérre lehet kenni -, a nyakába borultam, s nyöszörögtem, hogy hagy mehessek haza. "Totta kai, miksei?" - hangzott a beleegyező válasz, s erre äiti (anyu) beleegyezését is hallottam közvetlen mellettünk, mire én haptágba vágtam magam - ő a megtestesült szigor -, de nagyon örültem, hogy mehetek. Kerttuli szobájában laktunk Ayako-val, aki velem angolul beszélt - I wish she didn't -, de azt is egészen őszintén, minden igyekezetem ellenére, alig értettem mit beszél; pedig tudott finnül, s úgy esküszöm, sokkal érthetőbb volt. Minden szenzoromat bekapcsoltam, ha hozzám beszélt, s igyekeztem a pillanatnyi téma szavaiban gondolkodni - trying to creat the story -, húú, de még így is végigmosolyogtam és bólogattam a felét, hátha az elég, s reméltem nem is baj az aktuális téma szempontjából, ha mosolygok... Éjszaka otthon még ettem jégkrémet, yesyes - télen még jobb: 'agyhalál', ugye szívem?! -, s 'nekem külön fagyigyomrom van', amit iskä (apu) tud, s 2 és fél éve úgy 10 dobozzal készült mikor meglátogattam őket több, mint 1 hétre ;) ... most is találtam a jääkaappi-ban, pedig Moritz mondta, hogy nem biztos, hogy van; de náluk Joensuuban sok van - így meghívást is kaptam tőlük hozzájuk :D ... persze, amint elkezdtem enni hajnal 1kor, az egész fiatal asztaltársaság kért :P Olyan jó volt otthon lenni, abban a gyönyörű piros faházban az erdő közepén :$ Imádtam, hogy újra fürödhettem a kékcsempés fürdőszobában, ami szaunaillatú, s egy isi által csempéből kirakott pálmafa díszíti az egyik falat; a hintaszék, a kandalló, sárgarózsás bögrék, s a Mikiegeres müzlistál, amiből mindig a banános müzlit kanalaztam, Kerttuli szobája telis-tele apró kincsekkel - anya, neked tuti kacat lenne mind :D -, a hangot adó falióra, az állandó teázás.. olyan jó volt újra élvezni kicsit a finn otthont...
Reggel korán keltem, hogy rám ne kelljen még véletlen se várni. Így persze felöltözve, kisminkelve, haj-beállítva ültem az ágyszélén, s még csak könyvet sem vittem magammal, mert hát kinek lesz ideje olvasni?! ... Délben még tartottunk egy gyors próbát, s folyt a lázas, kapkodós készülődés, amit először csak szemléltem, majd fontos résztvevője lettem :) - a táncosok nem fogják elhinni, de különösen felhívnán Bellám, Katám, Évikém, s Zsuzsim figyelmét, hogy ez valóban így történt, s fényképekkel tudom bizonyítani :) -, én csináltam a lányok haját! :D Először Kerttuli kért meg - húú, nagyon izgultam -, de közben odajött a Mari ( a vőlegény lánytesója szintén ) - s vicces, mi, de ez nem becenév :D ; na mindegy, odajött -, s megdícsért, én meg kis fejbiccentésekkel, s szembehunyással jeleztem, hogy 'persze' - lehet illedelmeskedni, de ebben a témában nekem nem kell, tudom én, hogy mi a helyzet ;) -, de a végén újra nagyon dicsérgettek mindketten - ó, mondtam, hogy tényleg nem kell ám, nem baj, ha nem tetszik, de nekik valóban tetszett - bár én még akkor sem hittem el - csak egy kontyot csináltam, s virágot tűztem bele... aztán a menő kocsiban - emlékszel Évi?! - Eerika haját csinálam meg ugyanazzal az eljárással, de komolyan mondom, még jobb lett, mint az előző - a gyakorlás ;) -, de a 'mesterművem' a templomban alkottam Marinak :) S érdekes, az én kiengedett hajamat dícsérték - Bellának igaza van, meg kellene próbálkoznom a samponreklámokkal :) A vőlegény anyukája is megkért, hogy igazítsam meg a haját, amit a fodrász csinált még jópár órával, s pár száz kilométerrel odébb, s mondta, ha tudja, hogy van itt fodrász, el se megy :$ - na, ezek után biztos magasak lesznek az elvárásaitok a bizonyítandó képekekkel kapcsolatban, de légyszi ne, lányok, tudom hol a helyem :) amúgy is, az összes hajba óriás virágot tűztem, a fele nem látszik a munkámnak :)
Szerencsére gyors szertartás volt - a testvérekből, rokonokból álló zenekar játszott, s csillagszóróztunk az ajtóban, mikor kijöttek - galambok, rizs, vagy rózsaszirmok helyett; télen ez a való :) S innentől kezdődtek az újdonságok... A rendezvényházban kellett sorba állni, hogy gratuláljunk az ifjú párnak, s a szülőknek. Ezután foglaltuk el a névre szóló helyeinket. Kerttuli volt az est levezénylője, s ő felkérte a szülőket egy-egy beszédre, majd lehetett enni. Nagyon finnes volt a menű svédasztal szerűen: lazac, főttkrumpli, saláta, tésztasaláta, sajtok, rozskenyér... inni - nevetni fogtok; én nem nevetek, mert nekem is ez a normális itt, s én is azt iszom minden ebédhez - tejet lehetett, vagy szörpöt... egy darabig eltartott míg leesett, hogy nincs alkohol - csak a glögi volt, amivel koccintottunk az ifjú párra még a legelején; de én addigra valójában megittam, mert nem tudtam, hogy azért kell elvenni a gratuláció után az asztalról a kis poharakat glögivel, benne fincsi mandula és mazsoladarabkákkal - s nagyon szomjas is voltam :$ Tehát, lagziban tejet ittam a tipikus finn estebédemhez :) Ezután műsorok köveztek - még szerencse, hogy a lányok játszanak hangszereken, így ők sok zenés műsorszámot tudtak szolgáltatni az esthez. Ú, de voltak játékok is, na azok klasszak voltak - én is felakarom használni őket az én lagzimban, úgyhogy addig szabadalmaztatom: stipi-stopi. Az egyik játékban egymással háttal kellett ülnie a párnak, s kérdéseket tettek fel nekik, melyekre válaszolni csupán a neveik felmutatásával kellett, kire vonatkozik inkább a válasz. A legnehezebb válasz arra született meg, hogy ki döntötte el az új szekrény helyét :) A másik játékban egy táblán szerepeltek az állítások, s azoknak a vendégeknek kellett felállniuk, akikre igazak voltak, s a párnak kellett kitalálni a kapcsolatot az állók között, s így megfejteni a táblán épp szereplő állítást - pl. akikkel már nyaraltak külföldön -, s ha nem tudták megfejteni, büntetést kaptak. Na, az egyik büntetés számomra volt a legviccesebb, s eleinte én is büntetésnek éreztem :$ mert nekem kellett polskát tanítanom a párnak úgy, hogy én is csak előző éjszaka tanultam - vicces videó lett :) A második büntetés az volt, hogy különböző nyelveken kellett szerelmesverseket felolvasniuk egymásnak - a magyart természetesen én szolgáltattam Ilyés Gyula jóvoltából. A harmadik játék roppant kedves: a vendégek körbeálltak, s zenére körbeadtak egy papírtáskát, benne 12 képeslappal az év 12 hónapjára, s akinél megállt a zene, az illetőnek egy lapot ki kellett húznia a táskából, s felolvasni a kis feladatát az év egy adott hónapjára: én a 63 vendég közül voltam olyan szerencsés, hogy 'kaptam' egy képeslapot: szeptemberben egy képet, vagy képeslapot kell majd a párnak küldenem megemlékezésem jeléül. ... Persze, következett a szószerinti kávészünet - ha 2 óra eltellik kávé nélkül, a finnek már rosszul vannak :P -, ami mellé persze az aláfestő zenét a kis zenekarunk szolgáltatta, s a kávé mellé volt leipäjuusto - aminek vizenyős gumiíze van, s talán pont azért különösen drága, mert nem finom; de lakkahillo-val, ami csak Lappföldön terem - az azért olyan drága, de legalább finom; s az máris felhozza a leipäjuusto-t a 'finom különlegességek listájára' :) Ó, de utána következett az igazi kis műsor: bemutattuk, hogyan ismerkedett meg a fiatal pár - tudtam, hogy egy (egyházi)kórusban énekelnek együtt, de nem tudtam, hogy egy hittankörbe is járnak - hú, nekem ez kicsit sok volt... S most jön az eddigi legnagyobb poén - a legrövidebb szereplésem, de Táncosok, jobban lehidaltok, mint a hajkészítésen - a kis műsorunk egy énekkari próbával kezdődött, s én játszottam a karmestert, s meg kellett adnom 3 tiszta hangot - most hallottalak Kata és Évike röhögni titeket Helsinkiig :) Na, mármost: Évike tudja, hogy tudok tisztán énekelni, ha áll mellettem egy tiszta hang, de így, hogy nekem kell magamtól, sőt, mielőtt nem is hallhattam egy tiszta hangot sem ... :) de nem sikerült rosszul, s visszaénekeltél :) ... A legnagyobb furcsaság az volt a számomra, hogy az ajándékokat egy asztalra kellett rakni levéllel ellátva, s szerintem ez nem szép dolog: nézegetni, hogy 'nézd már ő mit vett, hehe'. Pláne, hogy az ajándékokat mi, a lánytesók csomagoltuk ki - äiti utasított bennünket, s ez így a szokás -, s így aztán a becsomagolt ajándékokról is kiderült mi volt bennük - s 'szépen' körbe is járta mindenki... De nem is az alkohol hiánya, a visszataszító ajándékmustra volt a legfurcsább, hanem az, hogy már 9kor vége volt! Rettenet! Nálunk reggelig buli van, s ez így a jó... Mi volt ezért 10kor? A megmaradt vendégek ( felnőttek csak, hogy még tisztább legyen ), neki álltunk társasjátékozni. Na már most, ez mind klassz, mi is szeretünk activityzni :) ( a húzókamattal és a luxuscikkel Carlával verhetetlenek vagyunk, s még a szólásos-közmondásos activity is jó, még ha a felét nem is ismerem, pedig állítólag magyar vagyok :) 'Még a vén kecske is megnyalja a sót' - ezt megtanultam csajok :D 'S fűvel, fával...' - de az máshol is szerepelt :P ) De akkor is, könyörgöm, ez egy esküvő, nem lehet Tabut játszani - ahogy azt tettem :) ... Másnap megint korán keltem, mentünk takarítani, kajátcsomagolni - hoztam äiti sütijéből, s a lohta-ból :) A hazaút hosszabbnak tűnt, de kellemesebb volt - a vőlegény anyukája egy tünemény, akiről kiderült, hogy az apukája a 60-as években fontos kormánytag volt -, kivéve azt a kis apróságot, hogy egyszer nagyon kellett pisilnom - tudom, tudom, témánál vagyunk... :$ Odafelé nem volt gond, többször megálltunk, s visszafelé reggel alig ittam, s nem tudom, egy órával indulás után olyan hirtelen tört rám a dolog. Nagyon nem akartam szólni, de nagyon fájt. Általában véve könnyű lenne Finnországban megállni az út szélén, mert vannak fák, s nem is jön senki, de most persze kifogtunk egy olyan részt, ahol csak nagyon messze voltak fák, s not just rarely lakott volt - sőt, egy darabig nem is mertem mondani, hogy Magyarországon nem nagy dolog megállni az út szélén; féltem, hogy még lenéznek, vagy ilyesmi. Eszébe jutott Helinek ( mellette ültem a vacsorán, s őt kérdezgettem többnyire a finn esküvői szokásokról, roppant aranyos ), hogy nem messze van egy sportcentrum. Én addigra már rég kigomboltam a nadrágomat, az övemet, s mint a filmekben, a sportcentrum ajtajában álltunk meg, hogy kipattanjunk az anyukával, s fussunk be :) ( a pulóveremmel próbáltam takargatni hiányos öltözékem ) Halljátok, ennyire még az első Harry Potter alatt sem kellett pisilnem az első sorban a moziban, mikor a harisnyámat tartottam el magamtól, hogy semmi még csak hozzám se érjen, s csúsztam le a székben, hogy még a testsúlyommal se nyomjam a hasam; de még az új Batman-en, s a DaVinci kódon való szenvedéseim sem tesznek ezen túl :) Még utána is nagyon fájt - nem volt az a megkönnyebbült érzés - így néztem még 6 órának elébe, de szerencsére, már nem volt gond :$

Na, akkor már ti is tudtok mindent a finn esküvőkről. A képkeket a http://indafoto.hu/sofinland/collections -ön láthatjátok, mert figyelmeztettek, ha túl sok képet töltök fel a blogra, hamar elfogy a hely, s akkor hová írok?! :$ Tessék nézegetni, s tessék feliratkozni a rendszeres olvasók listára, s tessék kommenletgetni :)

Moikka,

Sofianne