Elkezdem leírni végre, hogyan is telnek itt egy napjaim, s milyen Erasmusosnak lenni...
Teljesen fel van borulva az életünk - én még sosem lustultam ennyit :) Most, ahogy elkezdtem írni, azt érzem, rettentő fáradt vagyok, pedig du. 2kor tudtam kimászni végre az ágyból, s azóta csak fürödtem, meg ettem, de legszívesebben máris visszamásznék :S :D De mostmár erőt veszek magamon, s elkezdem megírni az én kis cserediákos történetem :$ ami annyiban különbözik a többi cserediákétól, hogy én többet ülök a szobámban, s nem megyek bulizni (hozzájuk képest szinte nem, azért írtam, hogy 'nem megyek' - ők majdnem minden nap mennek) - de ennek több oka van... Először is, ismertessük a körülményeket: kikkel élek, hogyan, merre, meddig...
Kätlyn-t már ismeritek - az észt csaj, aki flúgos - shifo :D Azóta már rájöttünk, hogy végülis egész jó fej, de minden nap bosszankodunk rajta - kell valakin, nem?! -, mert kezdjük azzal, hogy kérdezés nélkül ideköltöztette a macskáit - pedig tilos állatokat tartani, s ha mi ezt mégis toleráljuk, akkor lehetne 'kedvesebb' -, s azokból a tányérokból eteti őket, amikből mi is eszünk, azokkal a kanalakkal meri ki nekik azt az undorító zsellés dolgot, amikkel szintén mi eszünk - persze már nem használjuk azokat -, s csak úgy beteszi a hűtőbe a konzervet aufóliapapír nélkül, s bűzlik; a szobájában van a poop-ja az állatoknak, az meg attól bűdös, s képes a poop-ot a sima szemetesünkbe kiüríteni, s nem viszi ám le; s nem is takarít utánuk... amúgy is, csak akkor takarít, ha az anyja jön - tehát már így kétszer megtette, wáó. S a 8 éves kisöccse már 2 hétvégét is itt töltött úgy, hogy buli volt a házban - könyörgök, egy 8 évesnek nem egy fiatalokkal teli hostel-ben a helye... -, s ami a 'legszebb' volt az első ilyen hétvége alkalmával, hogy nem is mondta, hogy egész hétvégére jön az öccse, csak péntek du.-ra; s mikor szombat este jövök fel a buliból, itt ül a csaj az én szobámban, a megkérdezésem nélkül használja a számítógépemet - az előtte lévő napokban megengedtem, hogy használja, mert sajnos érző lélek vagyok, s tudom milyen, ha az ember a férje után sír; bezzeg azért képes volt sms-t írni egyszer, hogy kölcsön adom-e a gépem, de azóta nem képes egy sms-re se válaszolni, mikor pl. megírjuk neki, hogy vegyen már a macskának kaját, mert itthagyja ránk 4 napra étlen, s basszus, nem fogunk mi a saját pénzünkből venni, nem a miénk -; tehát azt látom, hogy itt ül, s még csak azt sem mondja, hogy sorry, vagy valami ilyesmi, ráadásul még mosolyog, s csak annyit mond: "Hallgatom a kedvenc zenéidet!" - "Húú, az jó..." (gondolhatjátok), s közben a gyerek a másik szobában tv-zik - arra a kemény 2 és fél napra áthozták neki a tv-ét, ne unatkozzon -, de könyörgök, kérdezem én: ha egyszer itt van szerencsétlen, akkor miért nem vele foglalkozik? ... mosogatni? pfff... néha leviszi a szemetet, de a tejesdobozt mindig úgy dobja bele a szemetesbe, ahogy van - talán ez csesz fel a legjobban, ez a kis apróság, hogy nem képes összehajtogatni, hogy helytakarékosabb legyen a dolog... S nem vesz semmit - a mosogatószert, a többi vegyszert, toilet paper-t, kitchen paper-t, sponge-ot, etc. mindet mi vesszük Silviával; végre az anyjától hozott wc-papírt - mert az olcsóbb volt -, de azokat a macska szinte már cafatokra szaggatta... amúgy már csak egy macskánk van (Mirri, a fekete-fehér maradt, a tarka Nurru az anyjához költözött, aki Helsinkiben él az új férjével, meg a 8 éves fiúkkal), így kevesebb a bűz, s nem ébredek arra, hogy egyszerre 'sírnak', s már Mirri sem kaparja az ajtóm - nem vagyunk túl jóban mostanában :$ A kapcsolatunk pár fázison már végigment :) Először nagyon örültem neki, végre újra van egy kis szőrmókom - miután végre egyedül maradt, mert úgy volt, az anya, Nurru pár napon belül átkerül Kätlyn anyukájához, de abból persze végül pár hét lett -, sokat aludt az ágyamban, velem is - mikor reggelente elmentem fürödni, akkor visszajőve mindig a felmelegített helyemen találtam; vagy az ágy alatt bújkált, vagy a székemben nyújtózkodott.. Én angolul, finnül, s magyarul beszélek hozzá, Silvia többnyire olaszul, s Kätlyn természetesen észtül - lucky multilinguistic cat... sokszor jött, hogy simogassam, s nem elégedett meg egy kezemmel :P :D A legjobban akkor szerettem az ölelben babusgatni, mikor valakivel beszéltem - sokszor megkerestem a lakásban, hogy kényesztetésre kényszerítsem :$ De azóta nem vagyunk jóban, mióta harmadszorra rágta szét a vattapamacsos zacskómat - nem ugyanazt -, s tépte szét a vattapamacsokat, pedig a szekrényben a lehető legmagasabbra tettem - szeret, sőt imád bemászni a szekrénybe, s egyre feljebb mászni a polcokon -, na, akkor mérges voltam, s azóta csak egyszer-kétszer merészkedett be a szobámba, tart tőlem, de amúgy is nagyon félős. A legédesebb akkor volt, mikor az asztaltól nem láttam a macsakát, de hallottam a szekrényajtó nyikorgását, hogy nyílik, erre oldara kikuttantottam, s ő megdermedt, a levegőben megállt a tappancsa, amivel a szekrényt próbálta észrevétlenül kinyitni, s azzal a tipikus nézéssel nézett, hogy 'nem én voltam', s közben szobrosat játszott, hátha nem látom :) ... Kätlynből meg talán akkor lett elég, mikor vettem egy hűtőmágnest ajándékba, s nem bontottam ki a csomagolásából - hiszen ajándék, come on -, csak feltettem a hűtőre úgy ahogy volt, s másnap már ki volt bontva, s ő tűzött oda egy arab - gondolom szerelmes - szöveget, mintha az övé lenne... vagy amikor a fésűmet is a sajátjának érezte, s az ő szobájában találtam meg, az ő polcán, s ami a legrosszabb, telis-tele az ő szőke hajszálaival, pedig én még magam után is minden egyes alkalommal eltávolítaok minden barna hajszálat... de ha hoz olcsó vodkát Észtországból a hétvégén, akkor még lehetünk jóban :D ... jó, azért sajnálom: tegnap is egész nap sírt, mert a férje nagyon korlátolja (még Egyiptomból is; de hát könyörgök, ő választott magának olyan kultúrából.. ), nem mehet el bulizni, s sokáig még az edzőterembe se járhatott; pedig ki nézné meg?! - húú, bocsánat, de ez a fiúk véleménye is ... Silviával nagyon jól megvagyunk, ő igazi cserediák: udvartartása van, s hogy már nincs annyira hideg - s Josh-hoz sem ragaszkodik már annyira, s nem beszéli át vele az éjszakát Skype-on; pedig milyen szép is volt, mikor így éjszakáztunk együtt, itthon, 'talking to the babies', hmmm :), mindketten reggelig Skype-on :$, vagy ha nem is Skype-on, akkor sem tudtunk aludni 5-6 előtt... -, mostmár eljár bulizni, visszatért az igazi életéhez, amit akar; szabadnak lenni, s élvezni; pedig mondom, van neki egy állítólagos amerikai barátja, Josh, aki előző félévben volt itt cserediák, s azóta 'együtt vannak', de van egy olasz ex-je is, Lorenzo, aki azt hiszi, hogy még mindig együtt vannak, s ő meg 1 évig Amerikában cserediák - szóval mindig hallgatom az érveléseit a paisjai mellett, s ellen :D -; de most felszedett egy újonc portugált, Ricardo-t :) (Jó a sztorikat hallgatni, s segítőként résztvenni a kis játékaiban, mert pl. mikor először voltak együtt Ricardo-val múlt héten, akkor rám írt Skype-on, hogy itthon van-e Kätlyn, hogy ki tudnak-e jönni a szobából, mert nem akarja, hogy Kätlyn tudja - a férje jön márciusban, s hát ők ezt nem értenék meg; s jaj, már előre félünk attól is, hogy milyen büdős kajákat fognak csinálni :S ja, mert még akkor tud kiakasztani, mikor nekiáll hagymát pirítani este 11kor, s azokat a furcsa fűszereit használni, s az én szobám közvetlen a konyhánál van :S) ... Silviával tényleg jóban vagyunk, s befogadtak a csapatba - ők mind egy évre jöttek -, a 'Pollas-Haaga team' :) (spanyolul-finnül-angolul); de már akkor befogadtak 'hivatalosan' (megölelgettek), mikor még nem jött vissza Silvia, s a többiekkel (a spanyol, carignosa María, az olasz bambino Giuliano, s a brazil gustoso Rafael :D) először tea-party-ztam - előtte biliárdoztunk a 80-as évek hangulatát idéző kocsmában, ami a mosodánk és a szaunánk fölött van közvetlenül az épületünk bejárata előtt csupán pár méterre -, s kiderült, hogy én is 'horny person' vagyok, de sajnálom, nem mondhatok többet, a titoktartási kötelezettségek miatt nem beszélhetek semmiről, amik ezeken az estéken - ill. hajnalokon - elhangzanak :D De mondjuk azt, hogy ők többet nevetnek, mint én, mert az ő nyelvük közelebbi egymáshoz - spanyol-olasz-portugál -, de nekem is mindent elmagyaráznak; s a legtöbb szavajárásukat már én is átvettem, s ha szitkozódni kell valamin, akkor automatikusan használom azokat: 'basta', 'baffanculo', 'di merde', 'che palla', 'cazzo', 'joder!' a 'nagyon nem tetszés' vagy, ha valaki örült, vagy undort vált ki 'schifo', ha ügyetlenkedik valamelyikünk: 'mongola, mongolo' (a megfelelő ragozás kell, ami többeszámban 'mongole' (lányok), s 'mongoli (fiúk, vagy vegyes)), s általában annyit eszünk, mint egy 'stronzo, stronza' - s így tovább -, vagy ha csodálkozni kell 'oddio', a 'take it easy' a 'shalla'... Szeretem ezeket a tea-party-kat: csak ülni, fetrengeni, beszélgetni smink nélkül, pizsiben, vagy otthonkában.. néha nézünk filmet, de nem eleget - vagy Sex and City-t, imádják a lányok, de még a fiúk is megnézik :) -, s eddig a terveinkből sem teljesült még semmi - közös meztelen szaunázás, Suomenlinna-hoz való kilátogatás... -, de jó, hogy nyüzsi van.. ha egyedül akarok lenni, akkor csak magamra csukom az ajtót, ha társaságra vágyom, akkor csak lemegyek a többiekhez, vagy csak kinyitom az ajtót ... mostanában az elsőre szoktam lemenni - az valójában a földszint, de a finnek ilyen hülyén számoznak -, a bejárati ajtóval szemben lakik közvetlenül Rafa és Giuli - egy remete szingapúrival, akit az első közös vacsora óta - Dalila apartmanjában - nem láttam, de úgy, hogy volt buli a fiúknál, s ki sem jött a szobájából; pedig a fiúk udvariasan megkérdezték, szeretne-e csatlakozni, s a válasz egy határozott 'no' volt akármilyen excuse nélkül - wierd. María is azon a szinten lakik szintén egy szingapúri csajjal, meg egy hong kongival, de talán ők nyitottabbak - a minap ünnepelték a china újévet, s főztek, húú, azok a szagok... szeretem, hogy összejövünk kávézni, teázni felváltva a 3 apartmanban, élvezem a társaságukat. Kedvesek, hogy mindenhová hívnak, mégha nem is megyek, akkor is Silvia mindig megkérdezi, hogy csatlakozom-e, ha lefelé tart hozzájuk... A másodikon lakik Dalila (olasz), Eveli (észt, s legalább ő még visszahozza a bizodalmam az észtekbe ;) imádom, hogy ő olyan szorosan ölel meg mindig, s bár majdnem mindennap találkozunk, mindig nagyon örül a viszontlátásomnak), s Lila (akivel nem sokat találkoztam mostanában, mert a legjobb barátnője volt is, s most a párja, de ő állt eleinte a legközelebb hozzám - az első hetekben vele voltam a legtöbbet). Az első idósazkban őhozzájuk jártam állandóan, hisz őket ismertem meg a leghamarabb, de Silvia és Dalila nincsenek jóban mostanában - úgyhogy maradt a 4es, ill. velem 5ös csapat - : Dalia nem nézi jó szemmel, hogy Silviának annyi pasija van, s megrója érte; Silviának ez persze nem tetszik, s ráadásul egy új bulgár csajnak dumálta ki a háta mögött, csak ott volt Rafa is, szóval az infó körbeért, s így a másodikon nem lógunk mostanában. ... Igen, nagyon pletykás Dalila, nincs nagyon saját élete - ráférne egy boyfriend, de hát a súlyok... -, s amúgyis, tényleg mindent tudni akar, ilyen az alaptermészete - a minap vacsiztunk együtt a kis csapattal - jó, nem mintha nem lenne szinte mindennapos esemény, mindegy :) -, s egészen pontosan tudni akarta, hogy mit ettünk - elmondtam, hogy 'pasta', aztán 'what kind of pasta?', 'Tomato soup, tuna.' - amazing; s nem tudom, hogy olyan pozitív értelemben-e akar mindent tudni, mint a mi Bellánk :) well-known informator and well-informed :) Ó, a másodikon az első 2 hétben valamikor volt egy csodálatos olasz vacsora mondjuk - hmmm - Dalia csinált lasagne-t, s tiramisu-t (többnyire olasz alapanyagokból) :D s az is biliárdban végződött - kihívtak - mert a többiek szerint jól biliárdozom - ... akkor ismerkedtem meg több olasz sráccal - egy-ketten eléggé 'tamarro'-k :D (ez volt a legelső szó, amit itt tanultam; Giuli tanította még az első találkozásunkkor, s arra a fiúkra mondják Olaszországban, akik tudjátok, olyan nagyon olaszosak :) : óriás napszemüveg, márkás, passzos ruhák :D) Nos, tehát megismerkedtem pár kedves olasszal, akikkel azóta is a party-k alkalmával örülünk a viszontlátásnak - vagy a suliban -, s aranyosan mindig megkérdezik hogy vagyok, Virgilio - helyes, s nem is a mi korosztályunk, de mondta Silvia, az ő bátyja is 29, s az a normális, hogy olyan, mint egy 20 éves: buli, csajok, s nem sok felelőség - MB -, Stefano, aki egyáltalán nem helyes, de annál mókásabb, s Michael, aki meleg, s mindig ki van a feneke :)
A party-zásaim nagyon felemásak eddig - alig vártam, hogy bulizhassak, s most itt van a lehetőség, s valahogy mégsincs nagy kedvem; de mostmár I will order to myself to have fun fun fun, just like Carol in Spain :), s at least twice a week I'll go out - each Wednesday there is an ESN (this is the organisation here for exchange-students) party, so I have a go... meg hát, a belépő, vagy a ruhatár - ami kötelező ( s csak valamelyiket kell fizetni ezeken a szervezett bulikon) 'csak' 2.50 euro, egy sör 5, s még ha van cserediákos kedvezmény, akkor is 3-4, szóval... ha nem tudok eleget inni, akkor fölösleges is egyáltalán belekezdeni :S :D kifizetem a beugrót, s ennyi. Ezért sincs túl nagy affinitásom - milyen már sör nékül bulizni, mi?! :D Ezért jobbak ezek az itthoni, házon belüli bulik, akkor lépek le, amikor akarok, nem fázok, s csak pár lépést kell tennem :) Ilyen volt a 'Crazy Texas' ( Eveli születésnapja febr.5.), s Valenina (ő is a másodikon lakik, olasz, de finnek néz ki; de még az átlagos olaszoknál is hangosabban beszél - Silvia érzi magát kínosan a buszon, értitek?! lol -; vele voltam Picasso kiállításon (még szintén az első 2 hétben), s arról csak annyit: jó, hogy rávettem magam, de ahogy írtam Novának is: csak rémálmaim lesznek, annyira csúnyák, s rémisztőek voltak azok az alkotások) ...
S mindezt hét elején kezdtem írni, s most vasárnap van, s most hajnal kettőkor Ricardo miatt van pirított hagymaszag a szobámban, perfect... (Szegény, átjött főzni, mert mindig egyedül van a hetediken)... s úgy döntöttem, ezt most publish-elem, s nem írom tovább, mert pont ez az: folyamatosan tudnám írni, mert folyamatosan történik az életem :) S azt is hallottam, hogy nem tudjátok elültütökben elolvasni, olyan sokat írok :D ( Drágáim, ezek egy könyvnek a fejezetei, nem lehetnek rövidek ;) ) Szóval, hamarosan folytatom, mert mesélnem kell az iskoláról, hogy mennyire 'túl jófejek' a tanárok, hogy tudom használni a könyvtárat segítség nélkül ;), hogy a mosás sem egyserű nálunk, hogy elkezdtem edzőterembe járni - Cindy visszatér :D -, hogy Mirri-vel újra jóban vagyunk ;), hogy mennyire élvezem a mesztelen szaunázásaimat, s hogy újra tombolnak a -20 fokok, pedig volt egy enyhébb időszakunk :S
Üdvözletek:
Szaffika