Kedves Nyunyukák - és Más Kedves Olvasók, akik nem érzik magukat Nyunyukának!
Hallottam, hogy sokan várjátok a bejegyzéseimet; így hát nem is várattatlak benneteket tovább :)
Először így szerettem volna elkezdeni az első bejegyzésemet: 'Érzelmileg már megéltem hegyeket-völgyeket, melyek inkább dombok voltak, s szakadékok', de mára már inkább így kezdeném: 'Már otthon érzem magam, s ez a 2 hét valójában 2 hónap volt ...' ( az 5 hónapot 5 évnek fogom érezni... ) ... Valóban nehéz erről a 2 hétről beszélnem, az intenzivitását sorokba formálni, csak úgy cikáznak a gondolataim az új kisbarátokról, a sikertelen bulizásokról, az első hétről az egyetemen, a flúgos észt lakótársamról, a nehézkes, de állhatatos munkakeresésről, a minusz 15 fokokról, az első napomról a gym-ben, a meghitt tea-partykról, az állandó fáradtságról, s a furcsa okairól, hogy éjszakai életet élünk nappali helyett - vagy épp mindkettőt, s ezért írok az ágyban is inkább...
De ott hagytam abba, hogy 8-án pénteken felkeltem 'időben', hogy kicsinosítsam magam - mindenki tudja milyen fontos az első benyomás, nem kell ecsetelnem -, s azért, hogy bőven legyen időm megtalálnom a Porthania-t, ahová az orientációs kurzusra kellett mennem. Magamhoz képest nagyon is szokatlanul, megaláltam mindenféle nehézség nélkül :) és örültem, hogy még van 20 percem, de nem: 40 percet késtem :S A telefonom nem állíotta át magát automatikusan, pedig azt hittem, hogy van annyira 'intelligens', de tévedtem. Nagyon haragudtam magamra, s nem amiatt, hogy lemaradtam valami fontosról, hanem ilyenkor az ember utál magának helyet keresni. ... húú, nagyon hosszú 5 óra volt, azt a mindenit. Jegyzeteltem szorgosan, de még arra sem volt erőm, hogy azóta visszaolvassam :) a legfontosabbakat, a legégetőbbeket megjegyeztem - vagy sokszor megkérdeztem a többeiektől, ahogy szoktam ;) hogy 'mit is kell csinálni, hol és mikor?' :$ vagy együtt csináltuk meg :$ Az orientáció után csoportokba osztottak bennünket. Én a padsorban már direkt felöltöztem, hogy egy pillanat alatt ott teremhessek, ha szólítanak, s ez így is volt, csak elindultunk az ajtó felé gyorsan - én is haladam gyorsan, csak közben a sálammal próbáltam becsavarni magam, s mire felnéztem ( de nem volt több 3 másodpercnél ) az ajóban, már el is eltűntek. ( Mind a mai napig állítom, hogy ez lehetetlen ). De ezúttal nem csak én voltam ilyen béna :), hanem 2 görög is. Így kaptunk egy új csoportot, de hiszem, hogy nem volt véletlen ez az ügyetlenkedés a sorstól - bár mondom, 3 másodperc alatt NEM tűnik el 20 ember; főleg miközben az összes csoport az aulában táborozik, mindegy (Erre mondaná Kata, hogy "Persze, persze :D") -, így ismertem meg Zuzzanát és még aznap a Többieket... Az eager beaver tutorunk kiválasztotta a legzajosabb helyet, hogy leüljünk körbe egy rövid bemutatkozásra. Csak a mellettem ülőket hallottam, a csoport 90%-nak csak az erőködését láttam, hogy hangosan beszéljen. Nem baj, mellettem ült Zuzanna (lengyel), akiről nagyon hamar kiderült, hogy szomszédom, méghozzá csupán egy karnyújtásra - tudok úgy kopogtatni az ajtaján, hogy az ajtómban vagyok ;) ráadásul ő is angolszakos; s nem utolsó sorban szimpatikus is ( bár már furcsának tartom, de maradjunk abban, hogy rendes ;) ) - úgyhogy ez volt az első pillanat, mikor nem láttam kilátástalannak az ittlétem. Amint átmentünk a main buliding-be, ott már a horvát Margaret-ával is megismerkedtem, aki Pécsett volt múlt évben cserediák, s magyart tanul Zágrábban - bár asszem ezt lényegtelen volt leírnom, mert nem hiszem, hogy túl sok közöm lesz hozzá, de mindegy :P. ... Nagyon leszívta az agyamat ez a nap, s jó volt valakivel hazamenni (Zuzanna). Át is inviált egy lengyel kávéra - nem tudom, hogy tényleg így iszzák e, de nem szűrtük le a kávét, hanem csak úgy belekanalaztuk a bögrébe, majd ráöntöttük a vizet, s vártunk, míg letelepszik az aljára a zacc; mindenesere nekem furi -, és közben lengyel és magyar Boci csokit ( barackos-kekszeset, a kedvencemet ) majszolgattunk. Megismerkedtem Lilával ( a másik lengyellel, aki alattunk lakik, s róla még tuti, hogy sokat hallotok ;) ), s aranyosan meghívást kaptunk vacsira: az olasz Dalila pastat csinált - yesyes :D. Nagyon örültem, hogy végre eszek - méghozzá olasz kaját -, de elsősorban persze azért, hogy megismerkedhetek emberkékkel, akik itt laknak - és gyakorlatilag velük élem az életem. Bizakodva tekintettem az estére..... és napokkal ezelőtt itt hagytam abba az írást, méghozzá azért, mert Silviával úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a napos szombat délutánt - igaz, már 3 óra volt, s 4kor már sötétedik, de azért csak felkerekedtünk, hogy majd IKEAzunk, amiből Fórumozás lett (centrumban egy bevásárlóközpont - fontos, hogy nem messze a buszmegállótól :) ami azért annyira, de annyira fontos, mert nem tudom eléggé apalosan leírni, hogy milyen hidegeket élünk! Tényleg! ... a kezem kesztyűben úgy fázik, mintha csupaszon hóba dugtam volna! Elképesztő. Komolyan nagyon szúr a homlokomnál, a füleim mögött - még semmilyen síelős viharban nem éreztem ilyen nyomó fájdalmat ... Már annak örül az ember, ha -6, -7 van - s 0-nál nem is több a vágyam :$ - , de általában -15 van, s éjszaka -20, or even worth. Az ember csak bent akar maradni - többek között ezért sem megyek ( se Silvia ) bulizni, mert olyan rettenetesen hideg van. Majd márciusban, áprilisban... Csak rohanok az utcán - néha meg-megállunk egy kép erejéig
( <- a vasútállomás a gömböket tartó bácsaikkal, akik a vasútállomás reklámarcai, komolyan - fura, de nagyon is szép egy vasútállomáshoz képest úgy általában; de azért I'm still in love with Nyugati :D -; és Editkének most igaza van, ezen olyan, mintha parókám lenne :S :D) 
( ezek is egymás folytatásai, az a szürke a színház ), de aztán spuri tovább, mert a vége tényleg fagyhalál lesz, s akkor legalább nem jött el feleslegesen az a sok kedves ember a búcsúztatómra :P (; ugye Benedek?! 'Csak félév!' :P ) - na jó, nem leszek morbid a továbbiakban... A hideggel kapcsolaban én még rosszabb helyzetben is vagyok, mint a többiek :S az én szobámban a fűtés rakoncátlankodik: néha van kedve fűteni, de inkább nem, s akkor sem 'hűdenagyon' :S s bár nagyon fel vagyok öltözve, lassan kezdem elveszíteni a hideg iránti tolerációmat; vagy ahogy nemrég fogalmaztam meg:"most kezdem elveszteni az uralmamat a hideget kibíró képeségem felett". S amilyen fázós is vagyok amúgy: ez is rátesz egy nagy lapáttal az álmatlánságomra - ma reggel is arra ébredtem, hogy vacogok, meg a macskák; jajj, majd arra is kitérek :S. ( Most is didergek, de a forró vízzel való rendszeres kézmosás sem segít ). És holnaptól még a kényelmes párnámról is le kell mondanom :S, ami nászajándék ;) De van még 2 párnám, s egyet még Silviától is kaptam; sőt, huzatra sem kell költenem, mert az előző lány hagyott itt - aki állítólag magyar volt, de Zita ( magyar lány, már az előző szemeszterben is itt volt ) elmondta, hogy felvidéki magyar volt ( ami lássuk be, nem egészen ugyanaz... ) és Zita nem is értette mit beszél :P ... - nem beszélve a rugókról az ágyamban! Terrible! Pedig már fordítottam az ágyon egyet - itt azért kevesebb rugót érzek a hátamban ;) de ha nem a rugókkal, hát a mikrofonnal ébredek a hátamban :P Oh, de legalább már valahogy kinéz a szobám :$ Első héten sokat ügyeskedtem részben talált és hozott alapanyagokból (Éljen a kreativitás!), íme:
(<- ott ülök most is, képzeljétek el kac-kac ;) Új szerzemény egyedül az a 2 eurós muumis alátét, hisz a gép előtt eszem a legtöbb alkalommal virtuális társasággal, ha nincs 'valódi', ami nagyon ritka, de megesik a nappaliban, mint pl. múlt vasárnap: 
( I love Italian food :))de vissza a szobámhoz: 
(<- annyit tesz: 'Üdvözlet Finnországban' )
( <- a vasútállomás a gömböket tartó bácsaikkal, akik a vasútállomás reklámarcai, komolyan - fura, de nagyon is szép egy vasútállomáshoz képest úgy általában; de azért I'm still in love with Nyugati :D -; és Editkének most igaza van, ezen olyan, mintha parókám lenne :S :D) 
( ezek is egymás folytatásai, az a szürke a színház ), de aztán spuri tovább, mert a vége tényleg fagyhalál lesz, s akkor legalább nem jött el feleslegesen az a sok kedves ember a búcsúztatómra :P (; ugye Benedek?! 'Csak félév!' :P ) - na jó, nem leszek morbid a továbbiakban... A hideggel kapcsolaban én még rosszabb helyzetben is vagyok, mint a többiek :S az én szobámban a fűtés rakoncátlankodik: néha van kedve fűteni, de inkább nem, s akkor sem 'hűdenagyon' :S s bár nagyon fel vagyok öltözve, lassan kezdem elveszíteni a hideg iránti tolerációmat; vagy ahogy nemrég fogalmaztam meg:"most kezdem elveszteni az uralmamat a hideget kibíró képeségem felett". S amilyen fázós is vagyok amúgy: ez is rátesz egy nagy lapáttal az álmatlánságomra - ma reggel is arra ébredtem, hogy vacogok, meg a macskák; jajj, majd arra is kitérek :S. ( Most is didergek, de a forró vízzel való rendszeres kézmosás sem segít ). És holnaptól még a kényelmes párnámról is le kell mondanom :S, ami nászajándék ;) De van még 2 párnám, s egyet még Silviától is kaptam; sőt, huzatra sem kell költenem, mert az előző lány hagyott itt - aki állítólag magyar volt, de Zita ( magyar lány, már az előző szemeszterben is itt volt ) elmondta, hogy felvidéki magyar volt ( ami lássuk be, nem egészen ugyanaz... ) és Zita nem is értette mit beszél :P ... - nem beszélve a rugókról az ágyamban! Terrible! Pedig már fordítottam az ágyon egyet - itt azért kevesebb rugót érzek a hátamban ;) de ha nem a rugókkal, hát a mikrofonnal ébredek a hátamban :P Oh, de legalább már valahogy kinéz a szobám :$ Első héten sokat ügyeskedtem részben talált és hozott alapanyagokból (Éljen a kreativitás!), íme:
(<- ott ülök most is, képzeljétek el kac-kac ;) Új szerzemény egyedül az a 2 eurós muumis alátét, hisz a gép előtt eszem a legtöbb alkalommal virtuális társasággal, ha nincs 'valódi', ami nagyon ritka, de megesik a nappaliban, mint pl. múlt vasárnap: 
( I love Italian food :))de vissza a szobámhoz: 
(<- annyit tesz: 'Üdvözlet Finnországban' ) Még készült pár nagyon-nagyon gyors kép az első héten a bevásárló utca elején, Finnország legnagyobb bevásárló központja előtt haha (Stockmann):
vagy egy másik nagy nevezetesség, a Tuomiokirkko, the Big White Church :) just next to my school:
vagy egy másik nagy nevezetesség, a Tuomiokirkko, the Big White Church :) just next to my school:
Most ennyit, ezt is már napok óta írom ( s rájöttem azóta, hogy az ágyban nem kényelmes:P )- holnap elutazok - jajj, de jó lesz 3 nap alatt 2szer 500 km-t végignyomorogni egy kocsiban :D :S ... nem, nem, komolyan örülök, hogy mehetek: rég voltam esküvőn, pláne finnen még sosem; de már írta az egyik tesóm, hogy mindenki szerepel, úgyhogy gyakorlunk péntek este ;) (:S) Várom. Coming back. And we will continue. :)